Alomfejtes varangyos beka


FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 19,75

MAGYARÁZAT:Alomfejtes varangyos beka

Pontosság ellenőrzött. A Wikifajok tartalmaz Barna varangy témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barna varangy témájú médiaállományokat és Barna varangy témájú kategóriát. A barna varangy Bufo bufo a kétéltűek Amphibia osztályának békák Anura rendjébeezen belül a varangyfélék Bufonidae családjába tartozó faj.

A barna varangy Európában szinte mindenütt, Ázsia mérsékelt égövi részén Japánigvalamint Északnyugat- Afrikában honos. ÍrországbanKorzikánSzardínia szigetén és a Baleár-szigeteken nem fordul elő. Magyarország legelterjedtebb kétéltű faja, szinte mindenhol előfordul, sík vidékeken, dombságokon és középhegységekben, ember közelében is, kertekben, pincékben, árokparton stb. A hím legfeljebb 7 centiméter hosszú és 10—50 gramm testtömegű, a nőstény legfeljebb 13 centiméter hosszú és 50— grammot nyom.

Az állat általában túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal; testét olajzöld — Dél-Európában vöröses — szemölcsök borítják. A háton és a mellen található mirigyekben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyek elriasztják egyes ellenségeit. Mellső lábával kapja el zsákmányát; párzáskor a hím ezzel karolja át a nőstényt. Úszóhártyával rendelkező hátsó lába nagyobb és erősebb, a meghajtást szolgálja.

A száj elülső részében található ízület révén a béka akár 10 centiméter hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni. Ezt a reflexszerű mozgást minden tárgy kiváltja, amelynek nagysága körülbelül megegyezik a zsákmány nagyságával. A barna varangy a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket. A síkságoktól a hegyvidékekig, több mint méter magasságig mindenütt találkozhatunk vele. Természetes erdőkben és erdős pusztákon éppen úgy előfordul, mint az emberi településeken, valamint kisebb álló- és folyóvizek partján.

Az állat magányos. Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll. Férgeket, csigákat, pókokat és sok kerti kártevőt fogyaszt el, ezzel hasznot hajt. Vadászterületét lassan járja be, áldozatához óvatosan közeledik. Hosszú, tapadós nyelve nyílsebesen kilövell és a rovart már meg is fogta. Ha fenyegetve érzi magát, figyelmeztető helyzetet vesz fel, merev lábain felemelkedik, testét felfújja, fejét előrehajtja és előre-hátra himbálja magát. Ezzel az ijesztő trükkel gyakran megmenekül, ellensége nem meri megtámadni.

A barna varangy 30—40 évig is élhet. Szeptember végén vagy október elején bújik el telelelő helyére. A hím 4—5, a nőstény 3—4 éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak március—április között van. A nőstény —12 petét rak, de csak 2—3 petéből válik ivarérett varangy. A lárvaállapot körülbelül 12 hétig tart. A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a közzétett változatellenőrizve : Budapest, Mezőgazda Kiadó, ISBN Kategória : Bufo Kétéltűfajok Magyarországon védett állatok A Kárpát-medence kétéltűi Magyarország kétéltűi Ázsia kétéltűi Algéria gerincesei Európa kétéltűi Oroszország kétéltűi A palearktikus ökozóna élővilága. Névterek Szócikk Vitalap. Nézetek Olvasás Szerkesztés Laptörténet. Kezdőknek Segítség Közösségi portál Kapcsolatfelvétel Adományok.

Mi hivatkozik erre? Kapcsolódó változtatások Speciális lapok Hivatkozás erre a változatra Lapinformációk Hogyan hivatkozz erre a lapra? Wikimédia Commons Wikifajok. Pihenő példány. Természetvédelmi státusz. Nem fenyegetett. Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 Ft. Ország :.

Gerinchúrosok Chordata. Gerincesek Vertebrata. Állkapcsosok Gnathostomata. Négylábúak Tetrapoda. Kétéltűek Amphibia. Varangyfélék Bufonidae. Bufo Laurenti Bufo bufo Linnaeus Elterjedési területe. Kifejlett példány.

A barna varangy viszonylag nagy, erőteljes testfelépítésű békafaj. Ivari kétalakúság jellemzi, amely a testméretekben is kifejeződik: hazánkban a nőstények testhosszúsága cm, míg a hímeké cm közötti. Bőrük általában gömbded dudorokkal fedett, ezek olykor lehetnek csúcsosak is.

A fej hossza meghaladja a szélességét. Az orrcsúcs lekerekített. A szemek közötti rész vízszintes vagy konkáv felszínű. A pupilla vízszintes tojásdad formájú, a szivárványhártya réz-arany színű. A dobhártya alig látható, átmérője mintegy fele a szemének. A fültőmirigyek jól fejlettek. A hímnek nincs rezonátorszerepet betöltő hanghólyagja. A mellső végtag ujjai rövidek, melyek közül a 3. A hátulsó végtag ujjai hosszúak, lapítottak, az elülső végtag ujjaival ellentétben úszóhártyásak.

Hátoldaluk alapszíne szürkés, barnás vagy olívbarna, ritkábban homoksárga vagy vörös, amelyen sötétebb foltok lehetnek. A foltok hiányozhatnak, vagy egybefüggő sávokká olvadhatnak össze. Nászidőben a hátoldal többnyire egyszínű barna. A hasoldal fehéresszürke, gyakran sötéten márványozott.

A hímek mellső végtagjának 1. Ebihala fekete színű, melynek légzőnyílása a test bal oldalán, végbélnyílása a test középvonalában van. A farok tompán lekerekített. Teljes hosszúsága mm-ig terjed. A szemek közötti távolság kétszer nagyobb, mint az orrlyukak közötti távolság.

Annak ellenére, hogy a barna varangy elterjedési területe rendkívül nagy, alig néhány alfaj előfordulását mutatták ki. A legszélesebben elterjedt a Bufo b. A jól elkülöníthető alfajok arra utalnak, hogy egy fajcsoportról lehet szó, amelynek taxonómiája valószínűleg még nem teljesen tisztázott.

A Kaukázus térségében előforduló, korábban hagyományos taxonómiai módszerekkel elkülönített B. Egyes újonnan felfedezett, izolált populációk taxonómiai státusza sem teljesen tisztázott, és további vizsgálatokat igényel. Európában mindössze 3 varangyfaj őshonos, így a barna varangyra legfeljebb a zöld varangy Bufo viridisilletve a hazánkban nem előforduló nádi varangy Bufo calamita hasonlít.

A zöld varangy a test jellegzetes zöld foltozottsága révén jól megkülönböztethető a barna varangytól. A barna varangy fültőmirigyei bab alakúak, középen befelé fordulnak, míg a nádi varangyé egyenes vonalúak, de ferde állásúak az elülső végek között van nagyobb távolság. A nádi varangy hátoldalának középvonalában általában vékony sárga csík húzódik, ami nem figyelhető meg a barna varangynál.

A nádi varangy szivárványhártyája sárgás, zöldes, míg a barna varangyé réz-arany színű. Hazai elterjedés: A barna varangy Magyarország területén szinte mindenütt előfordulhat, ahol a szaporodásra alkalmas víztér előfordul. Nem csupán a síkvidéki, hanem a domb- és hegyvidéki területeken is megtalálja életfeltételeit, de általában kerüli a tartósan víz alá kerülő, vagy az igen száraz élőhelyeket.

Az Alföld némely részein — például a Maros-Körös közének egyes területein — hiányzik. Nem világos azonban, hogy ezeken a helyeken kipusztult, vagy állatföldrajzi okokból korábban sem fordult elő. Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával. Világelterjedés: A faj szinte egész Európában előfordul, leszámítva Lappföldet, az Ír szigetet, a Baleári-szigeteket, Korzikát, Szardíniát, valamint Krétát. Keleti irányban eléri Észak-Kazahsztánt, Kelet-Szibériát.

A libanoni állományok csak nemrég váltak ismertté. Afrikai előfordulása erősen tagolt, foltszerű, elsősorban a hegyvidéki m tengerszint felett régiókra szorítkozik. Barna varangy európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.

A barna varangy széles elterjedési területén belül, a klimatikus és más környezeti feltételekhez való jó alkalmazkodóképessége révén igen változatos élőhelyeken fordul elő. Elsősorban erdőtársulásokhoz kötődik, fenyő, lombhullató és kevert erdőállományokban egyaránt megtalálható, de ligeterdőkben, vagy akár bokros, sőt füves területeken is felbukkanhat. A nagy kiterjedésű, nyílt, famentes száraz vagy tartósan víz alatt álló láp területeket általában kerüli.

Előfordul az emberi településeken, kertekben, parkokban, mezőgazdasági területeken, de még a nagyvárosokban is megtalálja helyét, bár egyes vélemények szerint csak kevéssé szünantróp faj. A barna varangy a földrajzi szélességtől és a tengerszint feletti magasságtól függően eltérő hosszúságú hibernációs és aktivitási időszakot mutat. Hazánkban általában november elejétől február végéig tart a hibernációs időszaka, de a mikroklimatikus viszonyok jelentősen befolyásolhatják alakulását.

Elsősorban szárazföldi, fagymentes helyeken egyesével vagy csoportosan telel át. Vannak adatok vízben történt telelésről is. Szaporodása elsősorban tavak, holtágak vagy akár nagyobb pocsolyák vízében, ritkábban lassú folyású csatornákban esetleg folyókban, patakokban zajlik. Szaporodóhely-hűség jellemzi. Az ivarérett példányok igyekeznek ugyanahhoz a víztérhez visszatérni, ahol átalakultak.

Ilyenkor képesek igen nagy távolságok megtételére is. A szaporodási időszak általában március közepétől április elejéig tart. Többnyire a hímek érkeznek korábban, és sokkal több időt töltenek a vízben, mint a nőstények. A hímek az amplexusban a nőstényeket a hónaljtájékon karolják át. A szaporodás lázában a hímek gyakran más békafajok egyedeire vagy saját fajú hímekre is rákapaszkodnak.

A nőstény a fekete színű petéket kétsoros, több méter hosszúságú dupla zsinórban rakja le vízi vagy vízben álló növények köré tekerve. A petezsinórban akár pete is lehet. Az embrionális fejlődés általában hétig tart, majd az ebihalak 1,5 hónapig fejlődnek. Az átalakulás egy adott víztérben általában nap alatt, szinte egyszerre megy végbe.

A frissen átalakult, mm-es kis varangyok eleinte inkább nappal aktívak, és a víz közelében maradnak, de azután egyre távolabb keresnek menedéket és táplálékot. Ivarérettségüket a hímek általában három- a nőstények négyéves korukban érik el.

A hímek minden évben, a nőstények gyakran csak minden második évben szaporodnak. Egy fogságban tartott példány megérte a 36 évet is, a természetben ennél sokkal rövidebb ideig legfeljebb év maradnak életben. A barna varangy kizárólag a szárazföldön keresi táplálékát, ami elsősorban gerinctelenekből gilisztákból, pókokból, rovarokból stb. Alkonyatkor és hajnalban aktív, nappal ritkán, inkább csak esős időben lehet vele találkozni.

Ha ragadozóval találja szemben magát, akkor testét felfújja, hátsó lábát kimerevítve felemeli a testét, hogy nagyobbnak látszódjon. Bufotoxin nevű mérge igen kellemetlen élményt jelent a tapasztalatlan ragadozóknak. Gyakran üríti ki ártalmatlan vizeletét tartalmazó húgyhólyagját a támadó felé, de a célzó képességéről szóló híresztelések alaptalanok. Állományait több ragadozó hüllő vízisiklómadár sasok, ölyvek, kányák, baglyok és emlős gyéríti, amelyekre mérge nem hat, vagy a ragadozó fogyasztás előtt a zsákmányát kifordítja bőréből.

Parazitái közül ismert a Lucilia bufonivora nevű légy, amely petéit a bőrére rakja, majd a lárvák az orrüregébe húzódnak, és ott elkezdik fogyasztani a szöveteket, amitől a gazdaállat rövid időn belül elpusztul. Annak ellenére, hogy a faj szinte az egész elterjedési területén belül gyakori, és a hivatalos állásfoglalás szerint állományaik stabilak, számos helyi populáció összeomlásáról vannak adatok.

Az állományokat érintő lokális veszélyeztető tényezők közül meg kell említeni az élő- és szaporodóhelyeinek megszűnését, az élőhelyek feldarabolódását, az erdőirtást, a vizes élőhelyek átalakítását, az elsivatagosodást, a környezetszennyezést, a mezőgazdasági tevékenységet, az urbanizációt, a gázolások növekvő számát és a tudatlanságból eredő emberi irtást.

A kétéltűeket érintő kedvezőtlen globális jelenségek a barna varangy állományait is csökkenthetik, így pl. Elterjedési területén belül már több ország is felvette a vöröskönyvébe, jelezve, hogy állományai a kedvezőtlenné váló környezeti feltételek miatt veszélyeztetetté válhatnak.

Hazánkban a faj védett, természetvédelmi értéke 10 Ft. Höglund J. Pairing and spawning patterns in the common toad, Bufo bufo : the effects of sex ratios and the time available for male-male competition. Animal Behaviour, Ingo Schlupp I. Changes in breeding site fidelity: A combined study of conservation and behaviour in the common toad Bufo bufo.

Biological Conservation, Reading C. Egg production in the Common toad, Bufo bufo. Journal of Zoology, The relationship between body length, age and sexual maturity in the common toad, Bufo bufo. Ecography, The effect of winter temperatures on the timing of breeding activity in the common toad Bufo bufo. Oecologia, The relationship between body length, age and sexual maturity in the Common Toad, Bufo bufo.

Holarctic Ecology, The effects of density, rainfall and environmental temperature on body condition and fecundity in the common toad, Bufo bufo. Male breeding behaviour and mate acquisition in the Common toad, Bufo bufo. Breeding pond fidelity in the common toad, Bufo bufo. The effects of variation in climatic temperature on breeding activity and tadpole stage duration in the common toad, Bufo bufo.

Science of Total Environment, Impacts of climate and density on the duration of the tadpole stage of the common toad Bufo bufo.