Alomfejtes jegesmedve


FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,62

MAGYARÁZAT:Alomfejtes jegesmedve

A sarki jégtakarók olvadásának felgyorsulását óta aggódva követjük, egyre több kérdés merül fel és csak az utóbbi évtizedekben kezdtük megismerni a folyamatok hátterét. A National Geographic cikke szerint csak a legutóbbi időszakban értettük meg azokat a komplex folyamatokat, amelyek a jégtakaró változásait a legnagyobb mértékben befolyásolják. Minden jel arra utal, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Az elmúlt években az Északi-sark egyes részein bizonyos novemberi napokon a hőmérséklet 20 fokkal magasabb volt az átlagosnál NSIDC.

Bár az Északi-sarkon a felmelegedés legalább kétszer olyan gyors, mint a kontinentális területeken, a hőmérséklet emelkedése önmagában nem ad magyarázatot a grönlandi jég csapadékos eróziójának jelenlegi ütemére.

A kutatók részben a jégalap megváltozásában és a jégen élő mikrobák és algák aktivitásában vélik megtalálni a magyarázatot. Utóbbiak olyan pigmenteket hoznak létre, amelyek elősegítik a jég napenergia elnyelését. Az Egyesült Királyság Sheffield Egyetemének szakemberei mérésekkel igazolták, hogy a jégfelszín már nem annyira fehér, mint néhány évvel ezelőtt, így jobban elnyeli a látható és közeli infravörös spektrumú napsugárzást.

Ugyanakkor a felolvadó és visszafagyó jégkristályok elveszítik tüskés alakjukat, ezzel tovább csökken a fényvisszaverő képességük. A műholdas adatok azt mutatják, hogy a jég a peremterületeken 5 százalékkal sötétebb Kintisch Ez arra vezethető vissza, hogy az évszázadok során csapdába esett részecskék koncentrálódtak a jégtakaró olvadási zónájában.

A felmelegedés öngerjesztő folyamat, az algák és baktériumok virágzása a melegebb hőmérséklet következménye, ugyanakkor a legjelentősebb tényező a jég sötétedésében. A sötét baktériumok és algák által fedett foltokon elnyelt napenergia segít fenntartani a víz fagypont feletti hőmérsékletét, így egyre mélyebb vizes foltok jelentkeznek a felszínközeli régióban.

A kutatók számos különleges fajjal találkoznak például Ancylonema nordenskiöldii, vagy Mesotaenium berggrenii Lutz Mivel a létformáknak itt szélsőséges viszonyokat kell elviselniük, a hidegen és fagyás-kiolvadás periódusokon kívül az erős ultraibolya sugárzást is le kell küzdeniük Yallop et al. De a szélsőséges körülményekhez történő alkalmazkodás is gyorsítja a folyamatot: A barna pigmentek megvédik a növényeket az UV káros hatásaitól, ugyanakkor megnövelik a jég energia felvételét, hozzájárulva az olvadás radikális felgyorsulásához.

Az olvadék állandó jelenléte további, szélsőségeket kevésbé tűrő fajok megtelepedését eredményezi. Az északi-sarkvidék felmelegedését tehát nem kizárólag a helyben elnyelt napenergia befolyásolja. A megváltozó klimatikus viszonyok egyre gyakrabban terelnek meleg légáramlatokat a sarkvidékek irányába, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha az adott területet felhő borítja.

Az elsősorban a levegőáramlatok befolyásolta olvadás esetében mértek már ki 4 m vastagságú jégréteg elolvadását egy rövid, teljes felhőborítású nyári periódusban. A távolról érkező meleg levegő és a helyben elnyelt elektromágneses sugarak hatását általában együttesen kell értékelni, egy összetett áramlástani rendszer ismeretében. A jégtakaró radikális megfogyatkozása nem csak a sarkvidékeken jellemző. A magas hegységek gleccserei is vészesen visszahúzódnak.

A gleccserek köveket, törmeléket hordoznak, amely a jég alsó részén halad. Ez a törmelék csiszolja fényesre a sziklákat. Amennyiben a jégrétegek alatt az alapkőzetre olvadékvíz kerül, az jelentősen felgyorsítja a jég mozgását, a gleccser gyorsabban továbbít jégtömegeket az olvadási zónába. A jég térfogata már csak azért is nehezen becsülhető, mert a gleccserek jégrétegeiben kisméretű, vízzel telt üregek vannak, és a halmazállapot-váltás folyamatos.

Ettől képes kanyarogva haladni a hatalmas jégtömeg a jégszilánkok radikális felszíni kipattanása nélkül. Amikor megnézzük, hogy a nyári hóhatár mennyire húzódott vissza mindössze egy év alatt Sierra Nevada hegyvidékén, érzékelhetővé válik, hogy napjainkra milyen radikális mértéket öltött a felmelegedés.

A sarkvidékek olvadása erősen kihat a globális folyamatokra. Ami jelenleg is érzékelhető, az évszakok eltolódása, és az, hogy az időjárási rendszerek nyugat-kelet irányú vándorlása lelassul Kintisch A gleccserek már összezsugorodtak, az északi folyókon és a tavakon a jégfoltok felbomlanak, a növényi és állati élőhelyek magassági tagolódása eltolódott, a növények hamarabb virágzanak, hosszabb, intenzívebb hőhullámokat és szélsőséges időjárási körülményeket tapasztalunk.

Ezeket a folyamatokat a tudósok régebben jelezték, és ma már az életünk részét képezik, számolunk velük, de ezek a hatások tovább erősödnek. A klímaváltozás okozta károk aránya évről évre növekszik a megtermelt javakhoz képest IPCC jelentés. Szokás még a világóceán vízszint-emelkedését említeni. Csupán a grönlandi olvadásból 27 cm globális tengerszint-emelkedés prognosztizálható ebben az évszázadban. Ezt több független modell értékelésével állapították meg. Ráadásul az antarktiszi jég legalább tízszer annyi vizet raktároz, mint a grönlandi.

Mi a kontinentális területek időjárásában beállt szélsőségeken keresztül tapasztaljuk a változást. A kutatók azonban Grönlandon mindennek sokkal hátborzongatóbb jeleit is megfigyelhették, amikor az egyik vizsgálati helyszínen a sátrak alatt megmaradt a hó és jégréteg vastagsága, míg a sátrak körül a nap melegítette felszín tovább olvadt.

A vizsgálati napok végén a sátrak bizarr jégemelvényeken álltak a kietlen jégsík közepén. A szakértők egyetértenek abban, hogy az északi sarkon a nyári időszakban évtizedeken belül egyáltalán nem lesz jégborítás. Vannak azonban a folyamatban lassító hatások is. Amennyiben a fagyott felszíneket felváltják a fotoszintetizáló felületek, megkezdődik a szén-dioxid megkötése.

A szén mérleget a jég borításából frissen szabadult területek, valamint a British Antartic Survey által feltárt óceáni algavirágzás szénmegkötő hatása csak elenyésző mértékben javítja. Ráadásul a jeges talajból, a permafroszt rétegeiből kilépő üvegházhatású gázok is nagyobb mértékben járulnak hozzá a felmelegedéshez, így ez a kompenzáló tényező csupán a klímaváltozás szoftveres modellezésekor lényeges a pontosabb idő és mérőszám meghatározás érdekében.

A permafroszt rétegekben tárolt metán tízszer, hússzor annyi energiát alakít hőenergiává az elektromágneses hullámokból, mint a szén-dioxid. A metán ilyen irányú energiamegkötési hatásfokán a szakemberek között sincsen egyetértés. A metán felszabadulása átbillenési pontot jelenthet a klímaváltozásban. Amennyiben a felmelegedés gyors és radikális lehűlésbe csap át később foglalkozunk ezzel a szcenárióvala jég újabb öngerjesztő folyamatot indít el, amely szintén ellensúlyozó tényező: A jégtakaró megakadályozza a szén-dioxid természetes elvonódását a légkörből, így annak kiürülése újabb gátakba ütközik, felhalmozódása felgyorsul.

A biotikus tényezők radikális lecsökkenése, a száraz, jeges és hideg felszínborítás gátolja a növényi szén-dioxid elvonást, így a lassú melegedés pályájára állítva az évezredes éghajlati trendet. A földtörténet 90 százalékában nem létezett jégborított terület bolygónk felszínén. Jelenleg jégkorszakban élünk, azaz a Föld nagy területein jégtakaró található, amely meghatározó a klímaviszonyokra nézve. Ehhez alkalmazkodtunk, erre épül létformánk, társadalmunk és ehhez alkalmazkodott a szervezetünk.

Ehhez azonban az emberiség még nem elég fejlett, így ki vagyunk téve a természetes klímamódosító folyamatoknak, valamint az antropogén klímamódosító tényezőknek, mintegy a létünk és fejlődésünk melléktermékének. Valójában a saját környezetre és globális klímára gyakorolt hatásunkat sem ismerjük elegendő részletességgel ahhoz, hogy ideális döntéseket hozzunk.

Kedvenc fotósom Paul Nicklen paulnicklen instagram fotójával szeretnék ünnepelni a mai napon. Ünnepelni az otthonunkat, amelyet minden nap próbáljunk meg megvédeni, mert csak ez az egy van számunkra. National Geographic által készített videó felvétel és fotó sorozat egy haldokló jegesmedve utolsó lépéseit rögzítette.

Azóta megoszlik a vélemény az internetes oldalakon, hogy valóban a globális felmelegedés az oka vagy sem ennek a kivételes állatnak a haldoklásáért. Vajon elérte vagy eléri e célját a videó arra hogy felhívja az emberek figyelmét? Lesz e vajon hatása a viselkedésünkben idővel? Az attitűdök megváltoztatásának, azaz a meggyőzésnek alapvetően két útja lehetséges. Az egyik, az úgynevezett központi út, melyet más modellekben szisztematikus feldolgozásnak neveznek. A szisztematikus feldolgozás jobbára az érvek feldolgozását jelenti.

Ez az út azonban csak akkor járható, ha odafigyelünk az üzenetre, megértjük és mindezek mellett is elfogadjuk azt. Mint sejthető, ez rengeteg kognitív erőfeszítésbe kerül, így csak akkor használjuk, hogyha kellően motiváltak vagyunk az ismereteink pontosítására, és elegendő kognitív kapacitással például kellő figyelemmel is rendelkezünk. A jegesmedvés videót szisztematikusan feldolgozva nem feltétlenül győződünk meg a klímaváltozás elleni harc fontosságáról, ahogy erről való aggályait Jeff W.

Egy valamivel mélyebb végiggondolás során olyan kérdések vetődhetnek fel, hogy valóban a klímaváltozás okozta-e a medve halálát vagy megtörtént volna anélkül is? Sajnos jelen esetben a szisztematikus feldolgozás inkább a klímatagadók kezébe ad eszközt: mert habár tény és való, hogy egyre több jegesmedve pusztul és fog elpusztulni a változó éghajlat miatt, arra nincs bizonyíték, hogy a videón szereplő példány halála is ennek köszönhető.

Valamint a képkockákon látható hómentességet is magyarázhatjuk a normális évszaki jelenségekkel. Így a klímatagadók könnyen a hazugság bélyegét süthetik azokra, akik kiállnak a videó mellett. Természetesen ha még mélyebbre ásunk, hamar olyan adatokra lelhetünk, melyek a globális felmelegedést bizonyítják, azonban a felvételből magából ezek nem derülnek ki, mint ahogy érvekkel sem szembesít minket.

Globális felmelegedésnek a Föld átlag hőmérsékletének emelkedését nevezzük, amelynek során emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. Az éghajlatváltozási keretegyezmény a globális éghajlat változás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja.

A folyamat várhatólag folytatódik. A kérdés, hogy a hőmérséklet változása milyen mértékben az emberi tevékenység következménye. Alig 10 éve kezdődött meg a Kainozokumi eljegesedés interglacális szakasza. A megelőző öt interglaciális szakasz 50— ezer évig tartott, ami arra utal, hogy még melegedési időszakban vagyunk természetes módon is.

Kérdés azonban, hogy az emberi tevékenység ezt mennyivel gyorsítja és így mennyivel nehezíti a felmelegedéshez való alkalmazodást. A tudományos konszenzus mértékét jelzi az is, hogy a klímaváltozás elméletét az összes fejlett ipari ország tudományos akadémiája elfogadja.

Az emberi tevékenység az ipari forradalmat követően vált éghajlat alakító tényezővé, az üvegházhatású gázok és porok korom légkörbe való kibocsátásával. Az sem mindegy, hogy mennyi ideig tartózkodik a kibocsátott üvegházhatású gáz a légkörben lásd az I. A szén-dioxid tartózkodási ideje a légkörben 20 — év, a kibocsátott szén-dioxiddal állandóan növeljük a légkörben levő arányát. A metán fő forrásai a mocsarak, rizsföldek, árapályterületek, szerves anyagok bomlása és a kérődző állatok.

Metánból a szén-dioxidnál sokkal kevesebb van a légkörben, de az infravörös sugárzás elnyelő képessége 20 szorosa a szén-dioxidénak, tehát igen hatékony üvegházhatású gáz. Az ózon üvegházhatású gáz, mivel koncentrációja igen kicsi ez a hatása elhanyagolható, jelentősége mégis óriási, mert elnyeli az élővilágra ártalmas ultraibolya sugarakat. A Golf-áramlat megváltozása, a globális éghajlatváltozás eredménye.

A globális felmelegedés okozta jégolvadás miatt hatalmas tömegű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, aminek következtében irányt változtathat, lelassulhat, vagy akár meg is szűnhet a Golf-áramlás… Emiatt több mint 10 °C-ot is csökkenhet Észak-Európa téli középhőmérséklete. A Golf-áramlást a Grönlandi-tenger jég borította vizeiben végbemenő folyamat tartja mozgásban. Amikor a tengervíz kezd megfagyni, a folyékony halmazállapotban maradó víz sótartalma és sűrűsége megnő.

A sűrűbb víztömegek lassan lesüllyednek a tengerfenékre, és útjukat a Déli-sark irányába veszik, lehetővé téve ezzel meleg víztömegek vonulását a trópusokról a sarkvidékek felé. A Golf-áramlat, illetve meghosszabbításai jelentősen befolyásolják azon szárazföldi területek éghajlatát, amelyek közelében elhaladnak. Az észak-atlanti áramlat jóval melegebbé teszi Nyugat-Európa éghajlatát, és különösen az észak-európai teleket, mint amilyenek nélküle lennének.

A jegesmedvék genomjának legújabb vizsgálata számos érdekességre derített fényt a meglehetősen szélsőséges körülmények közt élő állatokkal kapcsolatban. Kiderült például, hogy a legnagyobb szárazföldi ragadozók egy sor genetikai trükknek köszönhetik, hogy nem pusztulnak bele zsírban rendkívül gazdag étrendjükbe. Sajátos génvariánsaik eredményeként hatékonyan képesek csökkenteni vérük koleszterinszintjét, illetve azt is biztosítani tudják, hogy ereik átjárhatóak maradjanak egy olyan étrend mellett, amelytől minden más emlős szívrohamot kapna.

Összességében elmondható, hogy a jegesmedvék rendkívül hatékonyan alkalmazkodtak hideg, táplálékban szegény élőhelyükhöz, és ezt ráadásul nagyon gyors ütemben tették, hiszen fejlődésük nagyjából ezer éve vált külön legközelebbi rokonaikétól.

A jegesmedvék a szárazföldön jönnek a világra, életük nagy részét azonban a tenger és a jég határán töltik, ahol fókákra vadásznak.

Pontosság ellenőrzött. A Wikifajok tartalmaz Jegesmedve témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Jegesmedve témájú médiaállományokat és Jegesmedve témájú kategóriát. A jegesmedve Ursus maritimuskorábban Thalarctos maritimus a ragadozók rendjébe, ezen belül a medvefélék családjába tartozó, az Északi-sarkvidéken élő emlősfajrendjének második legnagyobb tagja. A jegesmedve elterjedési területe az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli része. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti.

Csak a párzásnál mennek stabil helyre. A ragadozó emlősök rendjének legnagyobb testű képviselője a kodiak-medve mellett. Teste nyúlánk, feje és arcorra megnyúlt, szemfoga gyengén fejlett, apró füle és rövid farka csökkenti a hőleadást. Szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak, ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze, karmai rövidek.

A többi medvénél jóval nagyobb; testhossza 1,8—3 méter ; [1] [2] vállmagassága 1,22—1,6 méter, [3] [4] a hím testtömege — kilogramm; [2] a nőstény testtömege — kilogramm terhesen a nőstény elérheti az kilogrammot. A fiatal példányoknál ezüstfehér, az öregeknél sárgás árnyalatú. Téli álmot alszik, amiből többször, könnyen felébred. Zápfogainak felülete tarajos. A jegesmedve szinte állandóan vándorúton van, s emiatt még saját territóriumot sem tart.

Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a jégmezők nemigen szolgálnak bőséges táplálékkal, és viszonylag nagy utat kell megtenniük az állatoknak ahhoz, hogy napi táplálékukat beszerezzék. Zsákmány után kutatva akár napi 70 km-es távolságot is megtesznek. Míg sok más medvefaj étrendjén igen jelentős a növényi eredetű táplálékok szerepe, a jegesmedve csak a sarki nyár hónapjaiban fogyaszt egy kevés zuzmótmohát vagy bogyót, de azt is csupán étrendi kiegészítésként.

Táplálékának zöme állati eredetű, s mivel a sarkvidék zord körülményei közt nemigen válogathat, szinte mindent megeszik. Ez a hatalmas, talán lomhának tűnő állat nagy ügyességgel halászik, ha pedig vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát. A hal mellett egyik kedvenc táplálékát a fókák képezik, de olykor madarakat és rénszarvasokat is zsákmányul ejt, sőt a dögöt sem veti meg.

A jegesmedve egyébként az északi sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója, természetes ellensége jóformán nincsen. A kardszárnyú delfinena nagy ámbrásceten és a grönlandi cápán kívül talán csak a rozmárok hatalmas agyarai jelentenek számára veszedelmet, rozmár azonban legfeljebb csak akkor támad jegesmedvére, ha a fiatal rozmárokat védi. A jegesmedvék kitűnő úszók. Úszás közben akár a tíz kilométeres sebességet is elérhetik. Fejjel előre ugranak bele a vízbe, mint a kutyák, és úszás közben a kutyaúszáshoz hasonlóan csak mellső lábukat használják, hátsó lábukat maguk után húzzák.

Nyitott szemmel merülnek a víz alá, s ott akár két percig is kibírják levegővétel nélkül. Szaglásuk igen kifinomult, a fóka szagát 1,5 km távolságról is megérzik, 1 m-es hó alatt is. A párzás április-május körül zajlik, amikor a medvék közelebb kerülnek egymáshoz a fókák vadászata miatt. A hímek már km-ről is megérzik a nőstény szagát. A hímek ilyenkor összeverekednek a párzás jogáért, ezek gyakran sérülésekkel járnak. A párzás váltja ki a nőstényben az ovulációt.

Ez alatt az idő alatt a nőstény hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el, testtömege legalább kg-mal növekszik! A vemhes nőstény a sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza, ahol egyfajta hosszan tartó alvó állapotba kerül, melynek során szívverése a szokásos percenkénti ról re csökken, testhőmérséklete azonban normális marad.

Az ellés november és február között történik, ellésenként általában kettő, néha csak egy bocs születik. Testtömegük születésükkor kb. A bocsok életük első hónapjaiban csak felszín alatti lakásukat ismerik, az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki a bocsokat a szabad ég alá. A bocsok ezután még elég sokáig, mintegy két esztendős korukig maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket.

A jegesmedve fő tápláléka a fókajóllehet általában csak a fókazsírt, a bőrt és a belsőségeket eszi meg, a húst nem. Egy léknél áll lesben vagy lopakodva közelíti meg áldozatát, amikor a fókacsapat a jégen napozik. Mancsával végzetes csapást mér a fóka vékony koponyájára. Nyár végén, ősz elején a jegesmedvék bálna - és rozmártetemek után kutatnak a partvidéken. Olykor tíz-húsz jegesmedvéből álló csoportot lehet megfigyelni, amint tetemekből lakmároznak.

Ebben az évszakban nagyobb kiterjedésű szárazföld áll rendelkezésre a vadászatra, így a jegesmedvék táplálkozása is változatosabb, hiszen szárazföldi emlősöket is esznek, például rénszarvasokat is. A jegesmedve igen jól alkalmazkodott az északi sarkvidék hidegéhez. Bundája olyan jól szigetel, hogy a jegesmedve gyakorlatilag nem veszít hőt az orrának felületét leszámítva, hőkamerával majdnem észrevehetetlen a hideg tájban. Ez okozza azonban sebezhetőségét is, meleg időben sem képes hőt leadni és már viszonylag alacsony hőmérsékleten is hőgutát kap.

A hőszigetelésben nemcsak vastag bundájának jut kiemelkedő szerep, hanem a bőr alatti zsírrétegnek is, amely egy-egy bőséges időszakot követően több cm vastag is lehet. A zsírréteg nemcsak hőszigetelést, vagy mechanikai védelmet jelent az állat számára, hanem tartalék tápanyagforrást is a zsákmányban szűkös időszakokra.

Bundája valójában nem egybefüggő fehér, hanem optikai csalódásként a fényvisszaverődés miatt látjuk annak. A fehér szőrszálak közt üreges, átlátszó szálak helyezkednek el. Szerepük, a hőszigetelés illetve az úszás könnyítése. Alatta a bőre fekete. Az üreges szőrszálak abban is segítenek az állatnak, hogy úszás közben nagyobb legyen a felhajtóereje. A jegesmedve bundája és zsírja az ember figyelmét is felkeltette, s emiatt az északi eszkimók már évezredek óta vadásszák ezeket az állatokat.

Az utolsó néhány évszázadban azonban a jegesmedvék irtása egyre nagyobb, aggasztó méreteket öltött. A jegesmedve és a grizzly medve olykor a természetben is kereszteződik, habár a hibridek rendkívül ritkák. A jegesmedvét a hófödte tájból kivillanó koromfekete orra könnyen elárulja: világos nappal, távcsővel akár tíz kilométer távolságból is megpillanthatjuk. Egy régi eszkimó legenda szerint, amikor a fókák felé lopódzik, orrát a mancsával eltakarja, nehogy leleplezze magát.

Ilyen viselkedést azonban sosem sikerült dokumentálni. Magyarországon a Budapesti Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban tartanak jegesmedvéket. Ötven éven belül eltűnhet a jegesmedvék kétharmada a Földről a globális felmelegedésaz északi sarki jégtakaró vékonyodása következtében.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Ez a közzétett változatellenőrizve : Determinants of home range size for polar bears Ursus maritimus. Ecology Letters, 2 5— The Guinness Book of Animal Records Hozzáférés ideje: 15 September The Polar Bear. Bears, Majestic Creatures of the Wild. Rodale Press, Emmaus, Pennsylvania.

The World of the Polar Bear. ISBN X. Polar Bears. ISBN Kategória : Medvefélék Emlősfajok Az Arktisz élővilága. Névterek Szócikk Vitalap. Nézetek Olvasás Szerkesztés Laptörténet. Kezdőknek Segítség Közösségi portál Kapcsolatfelvétel Adományok. Mi hivatkozik erre? Kapcsolódó változtatások Speciális lapok Hivatkozás erre a változatra Lapinformációk Hogyan hivatkozz erre a lapra?

Wikimédia Commons Wikifajok Wikidézet. Természetvédelmi státusz. Ország :. Gerinchúrosok Chordata. Gerincesek Vertebrata. Négylábúak Tetrapoda. Emlősök Mammalia. Elevenszülő emlősök Theria. Méhlepényesek Placentalia. Ragadozók Carnivora. Kutyaalkatúak Caniformia. Medvefélék Ursidae. A jegesmedve elterjedése.