Freud alomfejtes pdf letoltes


FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,93

MAGYARÁZAT:Freud alomfejtes pdf letoltes

A halál megváltoztathatatlan, de viszonyunk hozzá megváltoztatható, s ebben lehet és szükséges az embereknek segíteniök egymást. Úgy vélem, ember és halál kapcsolatának jobb megértésében valamennyiünk számára segítséget kínálhat az etnothanatológiai, folklorisztikai vizsgálat, amely egy sajátos kultúrájú társadalmi nagycsoportnak — a magyar parasztságnak — a haldoklóról, a halálról s a halottról kialakult tudását szándékozik feltárni.

Jól tudva azonban, hogy a sokgyermekes, ám rendkívül magas gyermekhalandóságú, a szabadföldi munkában nemcsak megrokkanó, hanem belőle életkedvet és kitartást is merítő, betegeit azonban végül is — a szó mai értelmében — nem gyógyító paraszti társadalomban más a halál élménye és társadalmi lebonyolítása, mint korunk betegségorientált, túlgyógyszerezett és nyugdíjas-domináns világában. Írásomban igyekeztem megvilágítani azokat az égető hiányokat, amelyeket a halálra készülőkkel, haldoklókkal és hozzátartozókkal kapcsolatban munkám során — a magánéletben és az egészségügyi szolgáltatás keretei között — tapasztalhattam.

Abban a reményben írok, hogy nemcsak hiteles néprajzi megközelítést nyújtok a választott témáról, hanem e más kultúra vizsgálata során talán találhatok néhány olyan támpontot is, amely korunk emberét segítheti a mulandóság gondjában. Ebben az örök gondban, amellyel az ember ma — nem közösségi, hanem intézményesített körülményei folytán — menthetetlenül magára marad. Ez a kötet szervesen illeszkedik korábban megjelent könyveimhez: a Magvető Könyvkiadó által gondozott s ben kiadott A halál tükrében című etnothanatológiai esszéhez, amelyben korunk emberének a mulandósághoz fűződő viszonyát igyekeztem megismerni, valamint a Temetők művészete című tanulmányhoz, amely a Corvina Könyvkiadó jóvoltából ban került az olvasók kezébe.

Ez utóbbiban a halottak emlékét őrző, megkülönböztetett fontosságú területhez, a temetőhöz fűződő hagyományokat, illetve annak jellegzetes tárgyi világát kívántam bemutatni. A mulandóságra vonatkozó paraszti ismereteket először egy kisebb tájegységben vizsgáltam. Erről tanulmányom ban a Studia Folcloristica et Ethnographica sorozatban Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban címmel jelent meg Debrecenben. Az évek során sokan és sokféle segítséget nyújtottak számomra. Nevük egyenkénti felsorolása helyett valamennyiüknek együttesen mondok itt köszönetet.

Falvakban és városokban, családi környezetben és kórtermekben, idősekkel és fiatalokkal beszélgetve bővíthettem ismereteimet. E beszélgetések nemcsak adatokkal szolgáltak, hanem személyes jellegük folytán formáltak engem is. Így vált lehetővé, hogy e különösnek tetsző téma nemcsak nyomasztó, de felszabadító hatással is lehetett rám. A gyarapodó ismeretanyag emberi és szakmai feldolgozásában képzőművész szüleim és belgyógyász szakorvos feleségem egyaránt segítségemre voltak. Az anyag tudományos feldolgozása során szakmai észrevételeivel támogatott: Kalle A.

Valamennyiük tanácsait is itt köszönöm meg. Köszönettel tartozom a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatójának, Szabadfalvi Józsefnek és munkatársainak, hiszen ezen intézmény keretei között folytathattam és fejezhettem be munkámat.

Munkám alapjául azok a néprajzi módszerekkel gyűjtött adatok szolgálnak, amelyek a múlt század közepe és századunk hetvenes évei között kerültek feljegyzésre. Feladatomnak azt tekintettem, hogy mind a mások által korábban — esetleg nem néprajzi feldolgozásra szánt —, mind a magam gyűjtötte adatokból a magyar parasztságnak a mulandósághoz fűződő viszonyát értelmezhessem. Ebből az következett, hogy nemcsak az ún. Igyekeztem megvizsgálni a halálkép, a halállal kapcsolatos ismeretek és motivációk szerkezetét és működési elvét általában, valamint ezek konkrét megnyilvánulási formáit az egyes esetekben.

Az ily módon s e céllal kiválasztott adatanyag elrendezéséhez, feldolgozásához olyan módszereket kerestem, amelyek megengedik az adathalmazban a funkcionális csomópontok meghatározását, ezek szerkezeti összekapcsolódásának, a viszonylatoknak felismerését, az így működő rendszer áttekintését, e társadalmi rendszer működési elveinek, feltételeinek és korlátainak értelmezését.

A néprajz sajátos elemző módszerei mellett tehát megkíséreltem felhasználni az általános rendszerelmélet — társadalomtudományok vonatkozásában még kevéssé kidolgozott — módszereit. A rendszerelméleti megközelítés alkalmat nyújt arra, hogy a mulandóság problémáját a maga egész ében egyrészt mint önálló, teljes rendszert, másrészt mint a társadalom, a kultúra részrendszerét elemezzük.

E viszonyok közül a legalapvetőbb a kommunikációs folyamat, amely a rendszeralkotók közötti interakciókként s az őket érő, illetve általuk sugárzott információk transzformációjaként is vizsgálható. Az alkalmazkodóképesség szempontjából kétféle rendszert különböztetünk meg:. Nyitott rendszer nek tekintjük az egyes növényeket, állatokat, embereket, éppen úgy, mint ezen egyedeket magukba foglaló, együttműködő populációkat, valamint például a kibernetikus gépeket. Az emberi társadalmi formák — más biológiai szociokulturális organizmusokhoz hasonlóan — nyitott rendszerekként foghatók fel.

A nyitott biológiai rendszereket általánosan jellemzi a faj- s létfenntartás szükséglete. A Föld lakosságának létszáma hiperbolisztikus törvény szerint növekszik. A nyitott rendszerek önszabályozó ak, s így képesek az alkalmazkodásra.

Működésüket alapvetően két veszély fenyegetheti: a tevékenységünkhöz szükséges energia elveszítése és a szerkezetük felbomlása. Hogy e veszélyeket elkerüljék, rá vannak kényszerülve, és képesek is arra, hogy részben környezetüket, részben önmagukat folyamatosan változtassák. Ehhez azonban kommunikációs kapcsolatokra van szükség. A bemenő, a vett információkat rendszerre jellemző módon alakítják át kimenő, sugárzott információkká.

Az alkalmazkodás a kommunikációinterakció és a transzformáció folyamataira épül. A nyitott rendszerek — elegendő alkalmazkodóképesség híján — zárt rendszerek ké alakulnak át. Az ember társadalmi környezetével a kultúrán keresztül tart fenn — a biológiainál magasabb szintű — sajátos kommunikációs kapcsolatot. A kultúra ilyen értelemben: a homo sapiens fajspecifikus, azaz humanizált mesterséges környezete, létezési dimenziója.

Az egyént általában mint a társadalom, a kultúra nyitott rendszerének alkotóelemét fogjuk fel. A paraszti közösségek vizsgálatakor felmerül a kérdés, hogy helyesen járunk-e el, ha az egyént tekintjük a társadalmi struktúra alapegységének.

Az elmúlt évtizedek során gyűjtött adatok és a participant observation — résztvevéses megfigyelés — módszerével szerzett tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy helyesebb, ha ilyen rendszeralkotó szerkezeti egységnek a családot tekintjük. Úgy is mint önálló és önellátásra törekvő gazdasági és rituális egységet, úgy is mint munkamegosztási egységet, és úgy is mint az utódnevelés és a szocializáció egységét.

A mulandóság a nyitott rendszereket egyedek és az egész struktúra szempontjából is veszélyezteti az energiaveszteség és a rendszerszerkezet felbomlása tekintetében. Ezért szükséges, hogy a szociokultúrás organizmus olyan önszabályozási stratégiákat alakítson ki, amelyek elhárítják az állandóan jelenlévő fenyegetéseket. Ugyanakkor a mulandóság a rendszer fennmaradását, az alkalmazkodóképesség fenntartását is elősegíti.

Hiszen a társadalmi intézmények folyamatosan működnek, miközben a nemzedékek váltják egymást. Ezen intézmények feladata, hogy az emberi tudást az egyik generációról a másikra átörökítsék. A halál látszólag ezen időbeli ismeretátadási folyamat ellen hat.

Korunkban megnőtt az igény olyan ideológiák, elméletek iránt, amelyek mintegy ilyen értelemben is hatástalanítani kívánják a halált. Szükségszerű, hogy az idősebbek mindig az új és legújabb generációknak adják át helyüket, akik egyrészt a hagyományozott ismereteket elsajátítják, és új módon használják fel, s így a társadalmi akadályokat új szempontból közelítik meg, és sikeresebben megoldhatják.

Másrészt az új nemzedék könnyebben alkalmazkodik a folyamatosan változó létfeltételekhez. A felhalmozott emberi tudást csak befejezetlenül, lezáratlanul lehet átadni, hogy az rugalmasan továbbalakítható legyen. Az ember halandósága ilyenformán tulajdonképpen a humán civilizáció fejlődésének feltétele. Az előbbiek értelmében a kultúra kifejezést a szokásosnál tágabb értelemben használom, s értem rajta azon szerzett — agenetikus — ismeretek összességét, rendszerét, amely az ember közösségi létezéséhez szükséges.

Kultúra tehát — Margaret Mead meghatározásával egyetértve — a viselkedésnek mindazon szerzett formáját jelenti, melyet a közös tradíció által egyesített személyek csoportja ad át utódainak. A kultúra állandóstatikus és aktív, változó minőségeket tartalmaz. Állandónak tekinthető az emberi tevékenység eredményeinek összessége. Ezt szokás görög szóval ergá nak nevezni. Az aktív, változó tartalom maga az emberi tevékenység, az en-ergia. Az emberi cselekvés előképek hez, modellek hez, minták hoz igazodik, ezeket követve alkot.

E tevékenységet érték - és célorientált elképzelés ek irányítják. A paraszti kultúra rendszeralkotó összetevőinek és kapcsolódásainak szerkezeti modellvázlata. Empirikusan kihalttúlhaladott és élőaktív kultúrák pluralizmusa figyelhető meg. Korábbi kihalt kultúrák elemei tovább élhetnek az aktív kultúrákban. Erre a mulandósággal kapcsolatos vélekedésekben és tevékenységekben is bőségesen találunk példákat. A különböző aktív kultúrák egymással párhuzamosan, kölcsönhatásban léteznek.

Így a parasztság őrzi azoknak a kultúráknak a hatását, amelyekkel története során kapcsolatban volt, s amelyek már halottnak tekinthetők. Őrzi a lenyomatait azoknak a kölcsönhatásoknak, amelyek a különböző idegen népekkel szomszédsági és egyéb kapcsolatai során alakultak ki. S magába foglalja annak a komplex kapcsolatnak a hatását, amely a magyar parasztságot egy szélesebb társadalmi formációt magába foglaló, integráló kultúrával összekötötte, illetve összeköti.

Bármely kultúra az emberi lehetőségek, esélyek — Max Weber kifejezésével — korlátozott számú megvalósítási feltételét, mintáját tartalmazza. Ugyanakkor másokat elnyom, amelyeket azonban az eltérő kultúrák éppenséggel kibontakoztatnak. E tekintetben számos példát kínálnak a különféle népek temetési módozatai. A kultúrák pluralizmusát és változatosságát néhány kultúraközi állandó — transzkulturális konstans — fogja össze:. A létfenntartás szükségletének kielégítése, azaz a táplálkozás, a lakhely iránti s a természeti hatásokkal szembeni védekezés igénye, társulva valamiféle ökológiai stratégiával, technikával és gazdálkodási móddal, bármilyen kezdetleges is legyen az.

A fajfenntartás szükségletének kielégítése, azaz a nemi kapcsolatok rendezettsége, a férfi és női viselkedési szerepkörök intézményesítése, azaz társadalmi szintű megfogalmazásuk iránti igény. A kölcsönösséga társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítése iránti igény, a jog. Elképzelések a rendrőlarról, hogy milyennek is kellene lennie a világnak. Tehát kötelező normák alkotása annak lehetőség szerint egységes megítélésére, hogy mi a jó, a helyes, az illő, a szép, és mi a rossz, a helytelen, az illetlen, a csúf.

S ez a normatív értékrend magában foglalja, mit ért az adott kultúra igazán emberin, emberhez méltón. Ezeket az elképzeléseket foglalják magukba az ideológiák, illetve a világkép. Törekvés a szerzett és örökölt ismeretek megőrzésére és rendszerezésére. E részben verifikált — tudott —, részben nem verifikált — hitt — ismeretek szimbólumokban fejeződnek ki. Magukba foglalják az emberek közötti kommunikáció rendszereit nyelv, gesztusok stb. Mindezen transzkulturális állandók társadalmi szinten intézményekben valósulnak meg, kognitív szinten pedig szimbólumokban fogalmazódnak meg.

A kultúrára általánosan jellemző, hogy tartalmai jelképes formában nyilatkoznak meg. Ilyen értelemben mondható, hogy az ember a környezetével nincsen közvetlen kapcsolatban, hanem egy szimbolikus rendszer közvetítésével érzékeli azt. A való világból származó észleléseket, behatásokat eleve megszűrik a szimbolikus világ hagyományos elképzelései és elvárásai.

Ilyenformán a kultúra közvetítő, köztes eszköz. Ide sorolhatók a nyelvi formák, kifejezések, a mitologikus jelképek, a vallási és társadalmi rítusok, a nem verbális kommunikációs megnyilatkozások — valamennyi azonban a kultúra jelképes természetének szembeötlő képviselője. Az ember jelképalkotó lény is. A társadalom zavartalan működéséhez szükséges információkat olyan módon kell megfogalmaznia, hogy azok a legkisebb romlással jussanak el a legtávolabb időben és térben. Az írásbeliséget nélkülöző kultúrák ezt az alaptudásukat olyan jelképekben fogalmazták meg, amelyek a rendelkezésre álló információs eszközöknek a leginkább megfeleltek.

Ez mindenekelőtt az emberi szellem és emlékezőképesség. A szimbolikus kódolásnak, csomagolásnak éppen az a jellemzője, hogy az információ sugárzását a kognitivitás jelcsatornáiban minél biztonságosabbá igyekszik tenni.

Ilyen értelemben maga a kultúra is jelrendszer. Agenetikus közlemények s az azoknak megfelelő tartalmak magasan szervezett rendszere.

Év, oldalszám:31 oldal Letöltések száma: Feltöltve: Méret: KB Intézmény:. Pszichológia Könyvek » Sigmund Freud - Pszichoanalízis. A doksi online olvasásához kérlek jelentkezz be! Kérlek válassz a listából egy pontszámot 1 - Szánalmas, töröljétek! Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek? Buda Béla - Az addikciók pszichoterápiája Pszichológia Tanulmányok, esszék. Ajtay Gyöngyi - Metakognitív terápia Pszichológia Felsőoktatás.

Mikics Éva - Szorongás Pszichológia Felsőoktatás. Tartalom ajánló. Minden jog fenntartva © DoksiEngine verziószám: 6. Rövid és közérthető kivonata egy korszakteremtő szellemi munkásság első felének, amely nem csak a lélekgyógyászat fejlődését lendítette föl, hanem a művészetek, a kvalitatív kutatások, a kommunikáció és az általában vett nyugati kultúra fejlődését is. Sigmund Freud talán a XX. Természetesen voltak tévedései, Kopernikusznak és Einsteinnek is voltak tévedései.

Felfedezéseinek legjavát folyton megpróbálják megingatni, s azok olykor meg is inognak, de szemlátomást nem dőlnek meg soha. Freud örök és megkerülhetetlen.