Alomfejtes krudy gyula


FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 5,10

MAGYARÁZAT:Alomfejtes krudy gyula

Pontosság ellenőrzött. A nemesi származású szécsénykovácsi Krúdy család sarja. Apja, Krúdy Gyula [3] dzsentrijómódú ügyvéd, városi képviselő, kisnemesi gyökerekkel, anyja, Csákányi Julianna, a Krúdy család cselédje, alacsonyabb származású volt. Csak tizedik gyermekük születése után, -ben kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot.

Amikor nagyapja megtudta, hogy a család szobalánya, az akkor 18 éves Csákányi Julis gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a szolgálólányt a háztól, aki pár hónapig terhesen kőművesek mellett dolgozott. Apja azonban szobát bérelt számára, és ezt látván a család is megenyhült, a szolgálólányt, immár fiuk párjaként visszafogadták. Krúdy szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően [4] jól ismerte a szegénység és a gazdagság világát is, ami írói munkásságán lépten-nyomon felfedezhető.

Anyjától, s talán még inkább apai nagyanyjától, Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémsága bizonyára Krúdy nagyapjától, a as honvéd vitéztől és legendás nőcsábásztól ered. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte.

Fiát is ezen a pályán szerette volna látni, élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle, nem ügyvéd. A család egyes ágai evangélikusokmások, így Krúdy Gyula ősei is katolikusok. Az író is sokszor megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes nógrádi táj, s nagyapja, a as honvéd százados, még inkább annak testvére, Krúdy Kálmán, a forradalom leverése után sokáig rebellisként a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány élete. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből táplálkozik.

Említett nagyanyja szintén az író történeteinek egyik központi alakja, igazi párja volt Krúdy nagyapjának. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a várfokon táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos története, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.

Nagyanyja amolyan XIX. Itt érettségizett júniusában. Rövid ideig Debrecenbenmajd Nagyváradon újságíróskodott. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak, szerkesztője volt a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád -sorozat és az -ban megjelent A vörös postakocsi című regénye hozott neki.

Pályája a Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozik. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.

Spiegler Gyula Sámuel, balassagyarmati rabbi és Pollák Teréz lányát. Az anyakönyvek szerint ekkor a VII. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki.

Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatására, nem sok eredménnyel, majd Hatvany Lajosnál vendégeskedett, Bécsben. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő.

Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. Nyáron féloldali szélütést kapott, amiből aránylag gyorsan felgyógyult. A nagy gazdasági világválságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia.

Szigeti lakását felmondták, május án családjával Óbudára költözött, a Templom utca Újra rászokott az italra. Ahogyan Szép Ernő novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kard párbajt egy katonatiszttel, akit egy ügyes vágással örökre meg is nyomorított.

A százados ugyanis becsmérlő, antiszemita kijelentést tett a kisdolgát éjszaka, békésen, az utcán végző, kapatos íróra, akinek nejei zsidók voltak. Etájt kapott fontot ajándékba Rothermere lordtól. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, és hazatért Óbudára. Szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták. Lakbérhátraléka pengőre rúgott.

Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Krúdy Gyula Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt. Bővebben lásd még: Kozocsa Sándor bibliográfiája Gedényi Mihály bibliográfiájamegjelent önálló kötetben is, a PIM kiadásában. Gedényi Mihály: Krúdy Gyula. Bibliográfia ; PIM, Bp. Krúdy Szindbádja örökli elődje életformáját, nyughatatlanságát, sehol nem tud megállapodni.

S bár a novellák eleinte strukturálisan is kapcsolódnak az Ezeregyéjszakához, az alak egyre inkább önállósul. Bár Krúdy mindig tagadta, hogy Szindbád alakjában saját alakmását, alteregóját teremtette meg, a szakirodalom fenntartja ezt a vélekedését, főleg a novellákban fellelhető önéletrajzi elemek, és a főhős Krúdy szemléletét tükröző önbírálata és ironikus reflexiói miatt.

Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött.

Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia. A múltat nem lehet visszahozni, sőt, utazása rendszerint csak arra ébreszti rá, hogy nem is volt olyan szép, mint emlékeiben.

Szindbád erős hangulatisággal próbálja széppé tenni az életet, majd a kulináris élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. A regény a Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Megjelenik az elpusztíthatatlan életszeretet, az evés-ivás szertartássá válik. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, még adatokkal, nevekkel, kis életrajzi adalékokkal is, és főleg a megidézett, már a regény korára is elfelejtett írókkal mint bármely akadémiai kézikönyv.

Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének vagy a téli, jeges Dunának egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának.

Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák akiket ő tesz boldogtalannáés igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet. Halottasházba is betéved Józsiás és Áldáska, akik élnek, de állandóan szembesülnek a pusztulással.

Olyan egyszerű gyerek ő, mint egy piros sapkás hordár az Üllői út sarkán, aki a frakkot öt pengőért zálogba teszi. Az ördög tudna eligazodni ezeken a dolgokon, amikor a mi pályánkon reggeltől estig részeg az ember. Néha annyit iszunk, hogy csaknem megőrülünk.

Ki tudná olyankor, hogy mit látott a szemével és mit a részegségével! Ami pedig a halált illeti: bizonyos, hogy van valaki itt Pesten, aki osztogatja. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az Álom az ő hasonmása, szolid, megállapodott mesterember, békés polgár külsejét ölti, és végigkíséri a temetésrendezőt a Ferencváros tájain.

A fő helyszín hamarosan egy piroslámpás ház lesz, ahol az olvasó a legkülönösebb és mégis hétköznapi figurákkal ismerkedik meg. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé. Apja: szécsénykovácsi Krúdy Gyula Zsigmond Várpalota, Apai nagyapai dédapja: szécsénykovácsi Krúdy János Szécsénykovácsi, Apai nagyapai dédanyja: nemes Virágh Terézia Szécsény, Apai nagyanyja: Radics Mária Várpalota, Apai nagyanyai dédapja: Radics József előtt —?

Dalmáciából, Nóviból származó kereskedő, fuvaros vállalkozó. Anyja: Csákányi Julianna Nyíregyháza, Anyai nagyapja: Csákányi András Nyíregyháza, Csákányi György Nyíregyháza, Havris Zsuzsanna Nyíregyháza, Havris András zsellér, szállást bíró gazda lánya. Anyai nagyanyja: Telepák Zsuzsanna Nyíregyháza, Anyai nagyanyai dédanyja: Szász Katalin Nyíregyháza, Szász András földműves lánya.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Ez a közzétett változatellenőrizve :

Az Álmoskönyv -re Krúdy életművének méltatása során mindeddig nem fordítottunk kellő figyelmet. Pedig szép­irodalmi értéke nem kevesebb, mint bármely más jelen­tős munkájának. Amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogy miért, milyen céllal írta Krúdy Álmoskönyv -étszerencsére nem vagyunk találgatásokra utalva; ő maga több ízben, rész­letesen nyilatkozott erről.

Álom: játék, mint az élet Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is. Időnk sokban hasonlatos a múlt századbeli szabadságharc után következő szo­morú időkhöz, amikor tudvalevőleg a clair-voyanceaz asztaltáncoltatás és egyéb babonaságok foglalkoztatták, mulattatták a nemzet társaságos életét. A magyarok túlvilági jeleket vártak sorsuk jobbrafordulására.

De nem mulasztjuk el hangsúlyozni, hogy senki se vegye komolyan az itten közölt tréfaságokat. Játék ez, amellyel keserves időkben mulattatja magát az elszegényedett magyar ember. Abba a Magányba, amelybe akkor utaztam, amikor Budapest utcáin a felvirágozott zász­lókat vitték, és a katonabanda indulójára három szép, ifjú testvéröcsém masírozott a pályaudvar felé A ma­gányos ember néha igen jól eltalálja azt az utat, mely állapotát megjavítja Én az álmaimban kerestem tár­saságot Feljegyezgettem az álmaimat, mint valami túlvilági üzeneteket, amelyek a láthatatlan telegráfdróton a földre érkeznek.

Még javában tartott a háború, és én már az álmaim jelentését olvasgattam, nem pedig Höfer tábornokét. Sokan tettek így Magyarországon, akiknek félteni való kedvesük vagy el nem mondható bánatuk volt Álmoskönyvet kezdtem írni. Ez az Ál­moskönyv volt a Magányos Ember legnagyobb mulatsá­ga, hosszú, téli délutánok szórakozása Krúdy tragikus magánya, kiábrándultsága az álmos­könyv írása körüli években érte el tetőpontját. Sorra csalódott azokban az eszményekben, amelyek életének egy-egy szakaszában hitét táplálták, és végül az ország sorsával egyidejűleg személyes sorsa is a lehető legrosszabbra fordult.

Félrevonulása a margitszigeti magányba tudatosan is jelképes értelmű volt. Ez nem póz, nem sze­repjátszás, hanem védekezés a további csalódások ellen. És erőgyűjtés is. Egyfajta végső elszámolásra, amelynek során számot kell majd adnia magának és olvasóinak, hogy miként ítéli meg azokat a történelmi sorsfordulókat, amelyek a magyar társadalmat — és azt az egykor ha­ladó szellemű, középnemesi réteget, amelynek maga is leszármazottja — a pusztulásba, a teljes dezilluzionizmusba kergették.

Krúdy nem volt jó politikus. A történelem által fel­adott kérdésekre nem mindig tudott határozott, kielégítő választ adni. Politikai nézeteinek uralkodó eleme nem az esemé­nyek mély taglalásán alapuló megértés, hanem inkább a személyes indítékok által erősen befolyásolt megérzés. Ez­zel magyarázható, hogy életének különböző szakaszaiban egyaránt hitt forradalmában, majd rövid ideig az es kiegyezésben, az első világháború kezdetén pedig a Monarchia háborús céljaiban — végül forradalmaiban. És mindegyikből a maga módján ki is ábrándult.

Kivéve at, bár ifjúkori illúzióját, mely szerint a szabadságharcban haladó szerepet játszó közép-nemesi réteg hazafiúi érzelmeinek tüzét még fel lehet szítani, már kezdő író korában elvesztette. A reformkor és későbbi írásaiban ezért inkább, mint elvont eszmény és példázat jelenik meg, és nem, mint egy pol­gári forradalomban újra realizálható lehetőség.

Első pesti éveiben a es alapon megoldható középnemesi és pol­gári koegzisztencia illúziójában reménykedett, ám es keltezésű, Az aranybánya c. Ezután a Mikszáth-témákat és stílust követő korszakában azt a hétszilvafás kisnemesi életformát ábrá­zolja ironikus kiábrándultsággal, amely harminc-negy­ven évvel korábban még passzív rezisztenciájával bizo­nyos pozitív elemeket is tartalmazott, de a század első évtizedében immár egészében anakronisztikus, és pusz­tulásra ítélt.

Az első világháború kezdetén — mint akkor annyian — ő sem látott tisztán, és hitt a gyors és könnyű győzelem lehetőségében, de ebből is természetesen ha­marosan kiábrándult, csak az őszirózsás forradalom ide­jén tért magához. Mint ismeretes, lelkesen ünnepelte a forradalmat, a Tanácsköztársaság idején bátor cikkekkel állt a reformok mellé, ám ezt a fellobbanást is letörés követte. A vesztett háború és bukott forradalom, vala­mint a rákövetkező ellenforradalom életének legmélyebb válságát hozta — mígnem végleg kiábrándultan, elvonul­va a közélettől és a társadalomtól, a szigeti magányban megírta a magyar irodalom egyik legkeserűbb, a ciniz­mus határát súrolóan kiábrándult önvallomását az Álmoskönyv -et banmajd pedig a Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban c.

Azzal, ami a magyar történelemben után következett, Krúdy sohasem azonosította magát. Ez a folytonos leszámolás az illúziókkal, a magyar társadalmi fejlődés az ő számára is mindjobban nyilván­valóvá váló ellentmondásai, valamint a pozitív eszmé­nyek megragadásának lehetetlenné válása és egyéni sor­sának kilátástalansága végül őt is elvezette a szükség­szerűen bekövetkező teljes dezilluzionizmushoz és elide­genedéshez. A megbomlott, alkotó elemeire széthullott társadalomban vigaszt és feledést keresett.

És megtalálta látomásaiban, az élet és álom perifériáján feltűnő áb­rándjaiban, egy mesterségesen felépített világ víziójában, amely egyszerre volt valóságos mert a századelő rekvizitumaiból állt össze és képzelt mert kiszakította a moz­gásban levő időből és a századelő tényleges történelmi keretéből. Ennek a látomásnak szürrealisztikus ihletésű vázlatgyűjteménye az álmoskönyv.

Az álomfejtés, a jövendőmondás és a babonaságok iránt már gyermekkora óta érdeklődést mutatott. Amit a fen­tebb idézett cikkében a clair-voyanceaz asztaltáncoltatás és egyéb babonaságok szabadságharc utáni elter­jedtségéről ír, az apai nagyanyja, a várpalotai szárma­zású Radics Mária révén személyes gyermekkori élménye. Közli Szíj Rezső Krúdy és Várpalota c. Bizonyos, hogy az írót már gyermekkorában vonzotta ez a mesebeli figurákra emlékeztető öregasszony, aki később elváltan a Krúdy-nagyapától visszaköltözött Vár­palotára, ahol közel éves koráig élt, és az író gyakran, például az Álmoskönyv megírása előtti évben is — meglá­togatta.

Arra a korszakra és arra a környezetre, amelyben nevelkedett, máskülönben is egyfajta félálom-félébrenlét hangulat volt jellemző. Az események, az emberek mint­ha mindig két különböző idősíkban lebegtek volna: a reális jelen és a legendává mitizált múlt között. A nyíregy­házi, álmos kisvárosi környezetre, mint valami újkori pompeji lávahamu, úgy nehezedett rá a vesztett forra­dalom és a Bach-korszak nyomása, és a múlt időkből ittmaradt legendák és hősök mint az író nagyapja is!

A Gaálok, ZathureckyekKrúdyk így akarták megállítani a változó időt — nem vették tudomásul a 67 utáni új korszakot, és csak a lehető leg­csekélyebb mozgással vettek részt a mindennapi életben, amelyhez szinte nem is volt közük.

A múltban éltek, emlékeikből táplálkoztak, illúziókat tápláltak. Ez az ellenállás egyszerre volt becsületes kiállás egy nemzeti szabadságeszmény mellett és tiltakozás a pénzhajhászó, korrupt kapitalizálódás ellen. És a magyar társadalmi fejlődés ellentmondásaiból következően ugyanakkor mé­lyen retrográd és korszerűtlen magatartás is. A magyar középnemességnek 67 után az volt legnagyobb tragédiá­ja, hogy csak két rossz között, a passzív rezisztencia vagy az elvtelen és nemzetietlen lepaktálás között vá­laszthatott.

Bármiként is cselekedett, mindenképpen saját érdekeivel is szembekerült: vagy kizárta magát a fejlődő világból, vagy alárendelte magát az osztrák tőkés érdekeknek, és ezzel szembefordult nemzeti érdekeivel. És a két zsákutcába vezető politikai magatartás képvise­lői természetesen ellentétes táborokat alkotván, egymás­sal is szemben találták magukat, és a köztük folyó harccal akarva-akaratlanul is megint csak az idegen érdekeket szolgálták.

Megsütnek és egymással falatnak ma is fel bennünket Magyarország tulajdonosai. A polgári törekvések, tö­rekvés a polgári haladásra, ezért Magyarországon sokszor nemzetellenesnek hatottak a köztudatban, és megfor­dítva: a nemzeti törekvések sokszor haladásellenesnek hatottak. Ha ennek az ellen­tétnek és sajátos kiúttalanságnak okait az ifjú író nem is tudhatja — a nyíregyházi, nyírségi életben tükröződő következményeit jól felmérte, és ábrázolta már korai írá­saiban is.

A nyírségi félálom-világból még alsógimnazista ko­rában egy másik félálom-világba utazik néhány évre: a szepességi Podolinbaahol még a középkorban megállt az óramutató, ahol egy több évszázados városi múlt em­lékeit őrzik a világtól elzárkózott polgárok.

A Poprád sietett, futott a határ felé, a nagy hegyek, sötét erdők nagy árnyékukkal ráfeküdtek a vá­roskára. Mintha arra vigyáztak volna, hogy az átaludott esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani! A nyíregyházi és podolini élmények hatására első írá­saiban az álom mint hangulat, úgy is mondhatnánk: mint a kisvárosi környezet szendergő életstílusának iro­dalmi kivetülése jelenik meg.

Íme, egy jellemző részlet az as Ifjúság c. Az utca végén templom, régi, több száz esztendős, együtt született az utcával, és a kis visszhangú, torony alatti zugban nin­csen más semmi nesz, csak a lépések visszhangja, avagy ha az öreg barátok hangosabban krákognak kertjükben — a házak düledező, odvas bagolyfészkek, szűk, kis, fekete kapukkal, amelyek sötét folyosóra nyílnak, ahonnan mindig hűvös szél fúj, megborzongatván a járókelők hátát; a zöld zsalus ablakok mögül kíváncsi leánytekintetek kísérik a jövő-menőt, és odabent a szobákban szendén terül el a lámpafény a múltban merengő embereken, akik félig lehunyt szemmel, csendesen, régen elfelejtett melódiákon gondolkoznak.

A szegény lányok gazdag vő­legényről álmodoznak, aki azonban sohasem jön el — az öregek egykori szép ifjúságukért vezekelnek önmegtartóz­tatással, egy kerekeskút felszereltetése két nemzedék összecsapását eredményezi, és a boldog szerelem is olyan szomorkás itt, mint a késő őszi naplemente. A ködben, szinte látomásszerűen feltünedező alakok úgy óvják meg­szokott életüket a rideg külvilágtól, az újmóditól, mint egy gyorsan tűnő, reggeli álmot a felébredéstől.

Amikor Krúdy ban néhány hónapos debreceni és nagyváradi újságíróskodás után feljön a fővárosba, az álmos, vidéki élet után olyan hevességgel törnek rá az új impressziók, hogy szinte bizonyos zavar érződik írásai­ban. A millenniumi ünnepségek hamis pompájának fel­színe alatt csak lassan ismeri fel a kapitalista fejlődés el­lentmondásait. A korábbi írások szentimentális hangvé­telét és impresszionisztikus környezetábrázolását a pol­gári-városi irodalom hatására egyfajta nyersebb, a natu­ralizmus irányába mutató stílus váltja fel.

Az új témák, a rideg, kiábrándítóan élv- és pénzhajhászó nagyvárosi élet festése ezt követeli. Itt nem lehet ábrándfelhőkbe burkolódzva a múlt megidézéséből élni, aki nem küzd az érvényesülésért azt kegyetlenül félrelökik, letiporják.

Ekkor döbben rá valójában a kisnemesi réteg kilátástalan sorsára, és erről az élményéről vall es keletkezésű, Az aranybánya c. E néhány éves kitérő után azonban visszavonul régi témavilágához, és Mikszáth nyomdokain haladva az idő­ből kiszakadt, a valóságos történelmi körforgásból a perifériára sodródott hétszilvafás nemesség deformálódott életét rajzolja elbeszéléseiben.

Bármennyire is rokonnak érzi magát a Zathureczky- és Gaál-fajta kurtanemesekkela zsákutcába jutott, elszigetelődött és pusztulásra ítélt, tragikus életsorsok felett mégsem érez olyan részvétet, hogy ne látná meg komikus voltukat is. Érzi, hogy a tra­gikomikus, az idők változásait semmibevevő életstílus több, mint egy vékony, egykor magát nagyrahivatottnak tartó réteg haláltánca, mert egyszersmind az egész ország pusztulását is szimbolizálja.

Az anekdotikus, enyhén szimbolizáló és fojtottan ironizáló írói ábrázolásmódban újra szerephez jut az álommotívum — ezúttal azonban már több, mint hangulati elem; egyszersmind az elszi­getelődő életmód abszurditásának jelképes megjelenési formája is. Miről álmodik a nyírségi kisnemes? Váratlan örökségről, gazdag menyasszonyról, jó, kis megyei állás­ról, ahol dolgozni természetesen nem kell. A szerényeb­bek a Gaálok: ők csak arról álmodoznak, hogy egyik atyafiuk elveszi az özvegy bárónét, és ezáltal a másik rokon jószágkormányzói álláshoz jut — ennek következ­tében pedig az egész família sorsa jobbra fordul.

De a báróné egy véletlen találkozáskor csak kineveti álombéli vőlegényét, és így a szép álom szertefoszlik. A Gaálok álma, A korona feletti családi örökösödési vitát a legidősebb Zathureczky annyira a szívére veszi, hogy a civódásba belehal. A lengyel korona, Ezzel párhuzamosan, ugyanebben az időszakban az álomban megtestesülő illúzió egy reálisabb formában is megjelenik, amikor a jelen sivárságával a dicsőséges múlt valóságos történelmi figuráit, eseményeit állítja szembe az író.

Ez a legendák és álmok mezsgyéjén járó, stilizált történelmi felfogás későbbi történelmi regényei­ben is több-kevesebb szerephez jut. A magyar jako ­ binusok, A század első évtizedeiben írt történelmi tárgyú elbeszélései közül e tekintetben a leg­jelentősebb: Az álmok hőse A valóságos történet az utódok emlékezetében legendává, magasztosul, és mint az osztrák elnyomással szembeni ellenállás lehetősége álommá, ábránddá válik.

A későbbi évtizedek eseményei, a kiegyezés és a többi nevezetességek mintha meg sem történtek volna. Mintha csak olvastak vagy hallottak volna róluk Az emberek fantáziája mindent nagyobbnak látott a valónál, az ábrándok, álmok elvet­ték tisztánlátásukat A Krúdy Kálmán alakja egy darab regényes magyar történelem.

Nem sok, egy évtized. De lássuk, hogy fajtánk, amely a bölcs mérsékeltségnek sohasem volt barátja, egykor mily kalandos, ábrándos volt, asszonyaink mily hősök, és a férfiak mily csügged­tek, és a mai embernek mily különös, fölfordult világot éltünk alig ötven esztendeje.

Érdemesnek tartottuk, hogy itt hosszabban elidőzzünk, mert úgy véljük, ez a stílusbeli sajátosság rokoni kapcso­latban van az álomnak és realitásnak azzal a kettősségével, amely által az érett Krúdy-elbeszélések és regények cselekménye hasonló fénytörésben jelenik meg előttünk.

Miként Krúdy írói egyénisége táján új, ori­ginális színekkel gazdagodik, úgy jelenik meg az álom­motívum is egy markánsabb, személyesebb formában ez idő tájt írt műveiben. A szepességi környezetben játszódó zsoldos történetek nemcsak új tematikát hoznak, hanem hősei egyszersmind a későbbi Krúdy-alteregók Szindbád, Nagybotos Viola, Rezeda Kázmér stb. Egy társadalmon kívüli, különcködő és sajátosan indivi­dualista életeszményt képviselnek, amely az író számára ebben a társadalmi kötöttségekkel és ellentmondásokkal teli, az egyéni szabadságot mindjobban megnyirbáló kor­szakban jelképes menekülési lehetőséget jelentett.

A zsol­dos elbeszélések többségükben álmok és víziók formáját öltik — méghozzá tipikusan és Krúdynál mindeddig szokatlan kendőzetlenséggel a vágyálom testesül meg bennük.